A MAGYIPETT Vezetőség válasza A Népszabadságban megjelent "Team a gyerekpszichiátrián" című írásra

Szeptember 22-én a Népszabadságban Drelyó Ágnes tollából megjelent egy írás, amelyben a szerző egy meg nem nevezett kórház gyermekpszichiátriai osztályán szerzett benyomásait osztja meg az olvasókkal.

 A kritikus hangvételű cikk az osztályon dolgozó szakembereket előítéletes, unott, a betegeik iránt minimális érdeklődést sem mutató, sőt, őket kigúnyoló társaságként írja le, akik egész napi munkáját a „tragikus” jelzővel foglalja össze. 

A gyermekpszichiátereket és a gyerekek pszichés problémáival közvetlenül vagy közvetve foglalkozó társszakmákat összefogó MAGYIPETT (Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága) vezetősége úgy érzi, nem hagyhatja szó nélkül az egyébként is gyakran elhanyagolt és háttérbe szoruló szakmát súlyosan becsmérlő írást. Az intézmény nevének mellőzése miatt még a szakmabeliek sem biztosak benne, hogy a szerző vajon hol szerezhetett ilyen negatív tapasztalatokat, de a laikus olvasók számára egészen biztosan nem állapítható meg a „tragikus” és a szerzőnek fejfájást okozó színvonalúnak leírt intézmény kiléte – emiatt pedig az írás bármelyik gyermekpszichiátriai osztályról vagy intézményről szólhat. 
 
Szakmánk- amivel a szerzőnek érintettsége folytán tisztában kellene lennie - évtizedek óta küzd azért, hogy az orvosi szakma, ill. általában a családok és a társadalom megbélyegzés nélkül, valódi, segítséget és időnként kórházi kezelést igénylő problémaként tekintsenek a gyermekpszichiátriai kórképekre. Ez az írás egyetlen konkrét kórházi osztály egyetlen napjának szubjektív benyomásai alapján az egész szakmára vet súlyosan negatív fényt, rombolja le sok év munkáját, és nehezen megbecsülhető mértékű, de egész biztosan elkerülhetetlen kárt okoz azzal, hogy írása nyomán rászoruló családok elutasítják majd a szakemberhez fordulás lehetőségét. Hiszen ki akarná saját gyermekét „előítételes”, „unott”, a gyerekeket „kiröhögő” és a gyerekek helyzetén „nyerítő”, a gyerekek sorsa iránt semmilyen érdeklődést nem mutató, „tragikus” munkát végző pszichopaták kezére bízni. 
 
A rasszizmus semmilyen körülmények között nem fogadható el. A rasszizmus a szokásosnál is károsabb, ha a segítő szakmákban dolgozók hozzáállását vagy a hozzájuk fordulókról alkotott véleményt befolyásolja. Ha bárki ilyet tapasztal, helyes, ha igyekszik tenni ellene. A szerző megoszthatta volna aggályait az osztály vezetőjével, ha beosztottaival kapcsolatban etikátlan vagy szakmailag vagy emberileg elfogadhatatlan megnyilvánulásokat tapasztal. Vagy fordulhatott volna a szakmát képviselő, az etikai normák megsértését ellenőrizni képes, szükség esetén megfelelő intézkedések foganatosítására jogosult szervezetekhez. A szerző saját bevallása szerint képtelen volt észrevételeit azzal megosztani, akire ez tartozott, ezért véleményünk szerint kifejezetten etikátlan módon a nyilvánosságot fordítja egy szakma ellen. 

A cikk hemzseg az olyan jellegű, néhány külső megnyilvánulásra épülő, rendkívül negatív tartalmú általánosítástól, amely ellen a szerző egyébként fellépni kíván. A megbeszélésen elfogyasztott reggeli vagy a papírra rajzolt virágok a szerző számára valamiért érdektelenséget jelentenek, pedig ezekre számos egyéb magyarázat is lehet – mi ez, ha nem előítélet? Nehezen értelmezhető objektivitásra törekvő szemmel a „látványosan unott fej”, a „blazírt arc” vagy a „sokat sejtető és kissé lenéző fejbiccentés”.

Szakmai társaságunk mélyen elítéli a szerző súlyos hitelrontást megvalósító, szakmánk felé bizalmatlanságot keltő és a segítségre szoruló családokat ezáltal a segítségtől potenciálisan elriasztó, hamisan objektív tényként feltüntetett megállapításait. 

Az általunk képviselt szakmákban dolgozók nevében kérjük, hogy a hitelünket romboló, a hozzánk segítségért forduló családok belénk vetett bizalmát indokolatlanul aláásó cikkel azonos felületen ezen reagálásunk is jelenjen meg. Egyben sajnáljuk, hogy a Népszabadság szerkesztősége nem járt el körültekintőbben a cikk megjelentetésének mérlegelésénél. Ha már a közlés mellett döntött, véleményünk szerint a standard szöveg helyett, mely szerint „a fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját”, nyomatékosan kellett volna hangsúlyozni egy szerkesztői megjegyzéssel a cikk szubjektív jellegét, óva intve a tartalom objektív tényként kezelésétől, az általánosítástól, előre felvetve ellentétes vélemények valószínűségét is. A médiának komolyan kell venni felelősségét a közvélemény alakításában.

Kérünk továbbá mindenkit, aki munkánk végzése során, akár gyakorlaton való részvétel , akár „szakmai próbanap” alkalmával, akár hozzánk segítségért fordulóként szakmai vagy etikai vétséget tapasztal, ezt Drelyó Ágnestől eltérően a helyzet valódi orvosolására alkalmas fórumon jelezze. Legjobb erőfeszítéseink ellenére is, emberi mivoltunkból fakadóan elkövetünk néha hibákat. De igyekszünk ezekből tanulni és munkánkat ezután még jobban végezni. Reméljük, Drelyó Ágnes is így tesz majd. 
 
Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társasága vezetősége